Citromfű

A citromfüvet (latin neve Melissa officinalis L.) a nép mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának is hívja.
A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. A tudomány is elismeri a citromfű különös hatásosságát. Nyugtató, görcsoldó, epehajtó, étvágyjavító és szélhajtó hatása bizonyított. Ehhez jön még a citromfű illóolaja, ami baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. A hivatalos orvoslás a citromfű alkalmazását a következő területeken javallja: idegrendszeri alapú alvászavarok, gyomor- és bélpanaszok, valamint étvágytalanság.
A citromfű sok más gyógynövénnyel együtt (pl. menta és kakukkfű) az ajakosvirágúak családjába (Laminaceae = Labiatae) tartozik. A gyógyszerészek az orvosságként használt leveleket Melissae folium-nak nevezik. Őshazája Elő-Ázsia, ahonnan a Benedek-rendi szerzetesek hozták az Alpokon át nyugat-európai kolostorkertjeikbe. Nagy Károly császár ennek a termesztését is rendeletileg írta elő (Capitulare de vilis) 810 táján, alattvalói számára. A parasztudvarokon még ma is fellelhetjük mint gyógy- és fűszernövényt. Az ültetvényeken kívül, szabadon a citromfű Európában nemigen található meg. A gyógyászatilag használt citromfűlevél ültetvényekről származik. A spanyol citromfű tartalmazza a legtöbb illóolajat. Az erősen szétágazó citromfűcserje 30-70 cm magasra nő, levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosszú, virágai álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér. Virágzásának ideje július-augusztusra esik.